Szakszervezetek Együttműködési Fóruma – Munkástanácsok Országos Szövetség
AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az ügy tárgya: A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 12/A. §-a és
más jogszabályi rendelkezések elleni alkotmányjogi panasz (érdekképviseleti tagdíj levonása)
Az állam működésének további egyszerűsítésével összefüggő rendelkezésekről szóló 2023. évi
LXX. törvénnyel bevezetett törvénymódosítások következtében 2024. január elsejétől a
munkáltató a munkabérből, illetve az illetményből a szakszervezeti vagy egyéb
érdekképviseleti tagdíjat nem vonhatja le és nem utalhatja tovább a közszféra jogállási
törvényeinek széles körében. Az indítványozó érdekképviseleti szervezetek álláspontja szerint
a szakszervezeteknek a tagdíjhoz való hozzájutása a létezésének és működésének alapfeltétele.
A tagdíj munkáltató általi levonása és a szakszervezet számára történő továbbutalása
megnyilvánulása az Alaptörvény XVII. cikk (1) bekezdésében foglalt munkáltató és
munkavállaló közötti együttműködésnek. A szakszervezet működéséhez hozzájáruló
tagdíjfizetéssel kapcsolatos indokolatlan jogi akadályok az Alaptörvény által védendő érdeket,
a szakszervezetek szabad működését korlátozza, ellehetetleníti, amely alkotmányellenesen a
már elért védelmi szintről való visszalépésként értékelhető. A tilalomnak ugyanis nincs legitim
célja, önkényesen, szükségtelenül és aránytalanul avatkozik be az érdekképviseleti szervezetek
működésébe. Ennek alátámasztásaként az indítványozók előadták, hogy a tagdíjlevonástól
eltérően történő tagdíjfizetési módok a szakszervezeti tagok számára anyagi és adminisztratív
többletterhet jelentenek, és a szakszervezet számára is hátrányos következménnyel járnak,
mivel a többletterhek a tagságot is veszélyeztetik. A szakszervezeti taglétszámok hiteles
igazolására a tagdíjlevonások lehetősége vitathatatlan tényként szolgált, ráadásul jelenleg az
ún. tagdíjlevonásos módszer képezi az alapját a közalkalmazotti szakszervezeti taglétszám
megállapítására irányuló eljárásnak. A „levonási” módszer hiányában a munkáltatók nem vagy
nehezebben tudják megfelelően teljesíteni a munkaidő-kedvezmény pontos meghatározását,
egyúttal hitelt érdemlően bizonyítani a munkáltatói kifizetések jogszerűségét is. A
törvénymódosítással jelentősen nehezebbé válik, hogy a szakszervezetek hozzájussanak
legfőbb bevételi forrásukhoz, amely végső soron a munkabéke gyengüléséhez vezethet, amely
pedig negatívan hathat az egész gazdaságra és a közfeladatok ellátásának színvonalára. Az
indítványozók megítélése szerint a támadott rendelkezések hatályba lépésére szolgáló két
hónapos felkészülési idő nem volt elegendő az új tagdíjlevonásra vonatkozó munkavállalói
nyilatkozatok megtételére és az érdekképviseleti szervezetek pénzügyi rendszereinek
átalakítására, ezáltal sérült az Alaptörvény B) cikkében foglalt jogállamiság elve. Álláspontjuk
szerint megvalósult az egyenlő bánásmód követelményének sérelme azzal, hogy csak bizonyos
szakszervezetek vonatkozásában tiltja a tagdíj levonását és továbbutalását, más szakszervezetek
esetén pedig nem. Ugyancsak diszkriminatív az indítványozókra vonatkozó szabályozás azzal,
hogy a magánszférában tevékenykedő szakszervezetek vonatkozásában ilyen megoldás nem
jelenik meg, azaz önkényesnek vélt különbségtétel a közszféra egyes szakszervezetei és a
magánszféra szakszervezetei között is megjelenik.
Tizenkét közszférás szakszervezet ezért az Alkotmánybírósághoz fordult.
Az ügy teljes dokumentációja (a benyújtott indítvány, illetve a végzés) és rövid tartalmi
összefoglalója itt érhető el
https://alkotmanybirosag.hu/ugyadatlap/?id=697FF8EC042576A9C1258B0A005B00F8
Az indítványozók az alkotmányjogi panaszt határidőn belül nyújtották be. Az
Alkotmánybíróság végzése szerint a panasz a határozott kérelem feltételeinek megfelel,
tartalmazza ugyanis azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság
hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozók jogosultságát
megalapozza; az eljárás megindításának indokait; az Alkotmánybíróság által vizsgálandó
jogszabályi rendelkezést; az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését; több, Alaptörvényben
biztosított joggal kapcsolatban indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi
rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel; kifejezett kérelmet
arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott jogszabályi rendelkezések
alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat, a keletkezésükre visszaható hatállyal.
Azaz: indítványunk a törvény által előírt, ezen formai feltételeket teljesítette.
Az Alkotmánybíróság szerint ugyanakkor jelen ügyben az alkotmányjogi panaszban foglaltak
alapján nem állapítható meg az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti kivételes panasz
fennállásának a feltételei ezért az indítványt visszautasította.
Az Abtv. 26. § (2) bekezdése az alábbiakat tartalmazza: „(2) Az (1) bekezdéstől eltérően [ami
arra vonatkozik, ha bírósági eljárásban alkalmaznak alaptörvényellenes jogszabályt], az
Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető az Alaptörvény 24. cikk (2)
bekezdés c) pontja alapján, ha
a) az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán
közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és
b) nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit
az indítványozó már kimerítette.
Ezek a feltételek véleményünk és beadványunk szerint, az Alkotmánybíróság
álláspontjával ellentétben, esetünkben fennálltak.
A végzés – többek között – az alábbiakat tartalmazza:
1. A végzés szerint az alkotmányjogi panaszosok nem állítják megfelelően alátámasztott
módon, hogy a foglalkoztatottaknak a támadott rendelkezés alkalmazása vagy
hatályosulása okán alapjogi jogsérelme következett volna be. Enélkül, vagyis a
foglalkoztatottak jogsérelme hiányában nem valószínűsíthető, s az alkotmányjogi
panasz sem utal erre, hogy a foglalkoztatottak számára olyan jelentősen megnehezült,
ellehetetlenült volna a szakszervezeti vagy egyéb érdekképviseleti tagdíjfizetés, ami
önmagában a tagság megszűnését, a taglétszám csökkenését váltotta volna ki.
Ehhez hozzáfűznénk: álláspontunk szerint éppen a fordított érvelés lenne logikus:
ha a foglalkoztatottak számára történő jelentős megnehezülést nem indokoltuk
volna, akkor nem lenne megállapítható jogsérelem.
2. Az Alkotmánybíróság szerint az indítvány érvelése alapján nem állapítható meg, hogy
az alkotmányjogi panasszal támadott rendelkezés alapján a tagdíjlevonástól eltérő
tagdíjfizetési módoknak szükségszerű következménye, hogy az indítványozó
szakszervezeteknek az általuk támadott, de a munkáltatókra vonatkozó jogszabályi
rendelkezés alkalmazása vagy hatályosulása folytán olyan közvetlen, Alaptörvényben
biztosított jogra vonatkozó jogsérelemük következett volna be, amely a kivételes panasz
feltételeinek fennállása megállapítását a jelen esetben megalapozhatná.
3. Az Alkotmánybíróság szerint a panasz nem igazolja a befogadáshoz szükséges módon,
hogy a tagdíjfizetés megváltozására a felkészülés nem volt lehetséges.
Szakszervezetnek nemcsak munkavállalók lehetnek tagjai, hanem munkakeresők, vagy
nyugdíjasok, vagy a közép- vagy felsőoktatásban hallgatói jogviszonyban állók, vagy
más olyan személyek, akiknek a tagdíja a kifogásolt módosítás előtt sem a munkáltatói
levonás és továbbutalás révén érkezett a szakszervezetéhez. Vagyis a panaszban nem
igazolt, hogy új, és eddig egyáltalán nem alkalmazott tagdíjfizetési módra kellene
áttérni, és ehhez a konkrét esetben a két hónap felkészülési idő aggályos lehet.
4. Ami a panasznak a munkaadók és munkavállalók együttműködésére hivatkozását illeti,
ez az együttműködés az Alaptörvény szerint a munkahelyek biztosítására, a
nemzetgazdaság fenntarthatóságára és más közösségi célokra is figyelemmel kötelező.
A végzés szerint nem állapítható meg az indítványban foglaltak alapján az, hogy a
szakszervezeti tagdíjra vonatkozó új, tiltó szabály és az indítványozók XVII. cikk (5)
bekezdése szerinti jogai között olyan kapcsolat lenne, amely a kivételes panasz szerinti,
Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozást megalapozhatná. A XVII. cikk (5)
bekezdése szerint: „Szakszervezetek és más érdek-képviseleti szervezetek az egyesülési
jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek”.
Az Alkotmánybíróság végzését a két konföderáció – értelemszerűen – tudomásul veszi.
Tagszervezeteink az idei évtől megváltozott rendkívül nehéz helyzethez igazodva végzik
érdekvédelmi tevékenységüket.
Budapest, 2024. szeptember 26.
